Nyugati körútról hazafelé tartok. busszal.. milyen jó h velem van a legjobb barátom a laptopom, és nem unatkozom! klikk a továbbiakhoz.

Isztambul kb.3 nap
Szóval először elvonatoztunk Isztambulba: Astrid az amerikai csaj, aki kapuérázik, de nem látszik rajta, Asia és Lukas a 2 lengyel a korábbi Eskisehir túráról, Liza a szokásos holland, és Jusztina még egy lengyel csaj, akivel nemrég ismerkedtünk össze… meg ugye Paolo.

Éjjeli vonat, természetesen reggel hétre mindenki iszonyat kipihenten szállt le a vonatról. Találtunk egy jó Chill-Out fantázianevű hostelt a Taksim városrészben (rutinos versenyzőként, hogy ne kelljen sokat gyalogolni). Aznap kis városnézés..én bepótoltam a kihagyott fontosabb dolgokat, így voltam a Topkapiban, ami az igazat megvallva nem nagyon nyűgözött le, de jó volt a kilátás (Tomi-Pilo-Nyoszi-Kapi ne sírjatok h kihagytátok)..viszont Paolo tanácsára elmentem a bizánci ciszternába a Hagia S. mellé, ami elég imba..rengeteg oszlop, 140*70 m-es  csarnokban.

Este kis pia, majd Paoloval el egy elég fura találkozóra Eliffel és Özgével (2 csaj, akikkel vízipipáztunk Ázsiában legutóbb)… nem részletezem, de bejuttattak egy drága koncertre minket, ahol közepes török rockot játszottak… és a legolcsóbb sör 10líra/2,5 deci..csak h képben legyünk. 3ra haza. nem részegen :)

Másnap kultúra: Dali múzeum. nem rossz, nem rossz… de a híresebb alkotásokat sajnos nem mutatták be, de azért megérte.
Este buli, egy pubban: olasz zene, török zene, magyar zene! (valami szar hejehuja- pörgökforgok-szikráthányok-cigány vagyok zene, nem kell Brains-re gondolni).
Köv.nap Isztambul modern múzeum. a kortárs festészet nem volt annyira ütős, viszont egy elég jó fotós szekció kompenzált mindent.
Ja azt elfelejtettem, hogy délelőtt elhajóztunk az egyik közeli szigetre, és egy lovas kocsival körbekocsiztuk, derék turisták módjára.
hmm. Azt hiszem, kicsit keverem az eseményeket… talán a Dali múzeum előtt voltunk a szigeten?  De akkor mit csináltunk a modern előtt?
Jó, mind1, nincs kedvem kijavítani, mert az előttem ülő török gyerek annyira hátrahajtotta a széke támláját, hogy félig becsukódott a laptopom, és felcsúszott a nyakamig, és nem érem el a vissza nyilat. mmmmm
Este Asia és Lukas hazament Ankarába, mi meg másnap hajnalban áthajóztunk Bursa városába, a hajdani fővárosba, ez már Hétfő volt: a hivatalos bayram 1. napja.

Bursa
A buszállomáson letettük a cuccunkat, és bebuszoztunk a városba… reggel 8 óra, iszonyat friss mindenki a  4nap átlag 4 óra alvás után.. hideg szél, üres város… mi a francnak jöttünk ide?
Egyrészt útba esik, másrészt Liza egy soha nem látott facebook-os ismerősével akart összefutni, akivel egy közös szervezetben vannak… a gyerek kedvesen nem jelent meg egész nap… mi azért feltaláltuk magunkat, és a város körbejárása után a 3 lánnyal elmentem egy török fürdőbe -Hamam – Paolo nem akart, legutóbb rosszul lett…

Na ez vicces volt… gőzfürdő – masszázs – bőrradírdörzsölés – hajmosás - full extra… főleg h kivételesen a bayram miatt koedukált volt.. (nem meztelen hamam azért)…

 mikor a főmasszőr-főnök megtudta, hogy magyar vagyok, kapásból elnevezett Attilának… ugye. Angolul beszélt.. eleinte csak mi voltunk 4en..
Engem különös tisztelet övezett, mert mikor megkérdezte, hogy a lányok az „enyémek-e” igennel válaszoltam:)
Onnantól minden masszőr/hajmosó mosolyogva jött pacsizni Attilával… és ami még viccesebb, hogy mikor jött pár öreg török törzsvendég, nem a lányokat, hanem engem kérdeztek meg, hogy nem gond-e, hogy más férfiak is egy légtérben lesznek a lányokkal … :D haha. megengedtem nekik, hogy törökfürdőzzenek..
Elmenetel előtt a főnök felajánlotta, hogy dolgozzak nála, mert jó munka, és 2000$/hónap lenne a fizetésem.. szóval, ha besülne az építészesdi, van egy alternatíva.

Izmir
Izmirbe másnap hajnalban érkeztünk, pár óra alvás után, de még érezve a hamam gyógyító erejét… fél napot aludtunk, és már sötétben mentünk be a városba pipázni és tsai.
Itt találkoztunk Kamillával, aki Burcsaj nevű török szobatársának családjával bayramozott.. és már-már alkohol elvonási tünetei voltak.. és Gizemmel,  még 1 török csajjal… itt kezdett eltolódni a férfi-nő arány kicsit drasztikusan..de álltuk a sarat.

Efes
Reggel megint csak Paolo nélkül elmentünk Ephesos-ba, mert ő már volt ott… 6 csaj+én. mmm… mit mondjak… fárasztó  :)
Elég jól nézett ki a hely , épp Jusztina is jól nézett ki, úgyhogy főleg vele jártam körbe… egyszerre 6-tal úgyse bírnék...
Amíg volt időnk, fel akartuk kutatni a környező romokat, sétáltunk a környéken…
és December 10-én délután 4-kor napnyugta előtt mandarint loptunk a gyümölcsfákról… no comment.  :)

Másnapra a török csajok el.. már ideje volt..mert kicsit fárasztóak..(nekem).

Ayvalik
11.-e reggelre Astrid nem érezte túl jól magát, így Lizávval a hostelben maradtak..(ahol egyébként nem volt nagyon meleg víz, így sokat sírtunk… ) Jusztinával+Kamillával+Paoloval elmentünk a buszállomásra, és kb. randomra választottunk egy közeli-3 órán belüli-helyet.
Bayram utolsó napja, kis török halászfalu, kis sziget mellette, mögötte meg Leszbosz szigete, Görögország. Jó volt..ettünk-ittunk. lájti, este haza. 
pontosabban ez volt a terv..csak nem számoltunk azzal, hogy bayram utolsó napján mindenki utazik haza, és nincs busz.. egyáltalán…  hiába sírtunk a buszállomáson, nincs kiút…
de persze csak nyugi, ez Töröko. minden megoldódik, fölösleges idegeskedni…  így is történt.
Azt a tanácsot kaptuk, hogy taxizzunk el egy nagyobb benzinkúthoz a városon kívül, és próbálkozzunk az éppen pihenőre megálló buszokkal … szerencsére megszántak minket, és –igaz 1 óra lépcsőn ülés árán- hazajuttattak.. persze mikor lett szabad hely, leültünk, és fizettünk is.
Este kis pipa, tea meg Liza kedvéért salsa klub… érdekes, hogy mekkora mánia errefele a salsa… táncoltam Lizával… de nem mondanám h letáncoltam volna a helyi erőket :).
3ra értünk haza, ez tegnap volt az írásomhoz képest.


Pamukkale
Sajnos nem tudtunk távolabbra utazni, mert Izmirhez volt mindenki kötve… innen van jegye mindenkinek haza.. a bayram miatt ezt is nehéz volt megszervezni…
Úgyhogy Kamilla napok óta tartó nyaggatására elmentem vele Pammukale kálcium hegyéhez.
(Lányok nem értek volna vissza, Paolo már volt, Kamilla a török családnál lesz még 2 napot) én szerencsésen el tudtam cserélni a haza utamat, és sikerült egy Izmir-Pamukkale-Ankara buszozásba szerveznem a napot..jee.. onnan tartok épp haza. (így időt és pénzt is spóroltam, és jobb utazni, mint a semmilyen Izmirben járkálni).
Szóval 2en elmentünk.  Nem pont a fő irányból közelítettük meg a helyszínt, így gondoltam miért ne másszunk fel a hegyre innen? Felmásztunk… fent egy biztonsági őr fogadott, hogy jegyet kéne vennünk…sürgősen, úgyhogy leküldött minket a rendes útvonalon, a híres kálciummedencék mellett… szembe a forgalommal..ami a holtszezon miatt 3 japán turistában ki is merült.
Fotó, víz, fehér..lentről integető ideges őrök, hogy menni kéne… de mivel egyedül 2en voltunk az egész hegyen, nem siettünk… ha így bejutottunk, minek?.. mire leértünk kb. elfeledkeztek rólunk,így simán kisétáltunk  :) .. nem támogatva az Unesco világörökséget…. hohoho..
Kaja, Nargile.. nem kaptak el :)

most ugye haza.. elég fáradtan, de jó túra volt… mondjuk van errefele még pár érdekesség, de min. 5-6 órányira busszal Izmirtől… és mind ión-oszlop… azért ezzel is be lehet telni…
.hej. képek fenn, több mappában.

(a képekhez annyit, hogy sok panaszt kaptam, hogy emberek mérnem szerepelnek a képeken, mindig csak unalmas épületek, hegyek, tájak stb..szóval kicsit javítva az arányon, sok emberes kép is készült.. nem is baj talán.)