Ok. tovább Sanliurfa-ba, Ábrahám szülővárosába (legalábbis a törökök szerint, Irakban  persze Ur városát tekintik annak..), na mind1, nagy város, kis hostel olcsón és kánikula.

Mustafa-nál szálltunk meg, aki elég jól beszélt angolul és 4 általánost végzett.  Kapásból ajánlgatni kezdte az általa szervezett jutányos áru túrákat a környező fontos látnivalókhoz (Harran, Nemrut-degi), de mi, rutinos utazóként először körül akartunk nézni a városban.

Inga eléggé elfáradt, úgyhogy 4en mentünk a közeli kebabos-kajálós helyre, ahol Paolo jó olasz módjára rögtön makarónit rendelt (én is), meg persze ayrant, azt a fehér lötyit amiről már írtam az ankaratúra bejegyzésben, teljesen rászoktunk, mindenhol azt iszunk..

A makaróni persze kecsapos tészta volt 3 paradicsommal, de ahogy beszélgettünk, egy kurd vagy török odaült hozzánk, hogy „where r u from?”, „whats your name?” stb. (első 3 nap nagyon vicces, de egy hét után a halálba kívántunk mindenkit, aki hozzánk szólt vagy nagyon barátságosan segíteni akart). „Puskas”-ozni kezdett mikor megtudta, hogy magyarisztánból jöttem,  és felajánlotta, hogy segít… mi meg csupán egy dolgot kérdeztünk tőle: where is the tourist inform? Mert egy várostérképet kerestünk. Ártalmatlan kérdésnek tűnik, de nagy hiba volt.

30percig járkáltunk ide-oda, hogy ő majd megmutatja, hogy hol van..de nem tudta, és az angollal is gondjai akadtak, pedig állítása szerint az apja angoltanár… pff. Mikor szóltunk neki, hogy talán kérdezzen meg valakit, hátha más tudja (42000 turista török volt a városban, a szünet utolsó napja), de ő képes volt egy 8éves utcagyereket megkérdezni…  najó, mondtuk, hogy mind1, akkor megyünk..erre, hogy ő megmutatja a várost..elindultunk a helyi fellegvár felé, természetesen most már a 32 utcagyerekkel együtt, akik a szokásos money-money sírást tolták.

Mindent elkövettünk,hogy lerázzuk ezt a csökkentagyú gyereket, de nem sikerült, még  a belépőt is kifizette a fellegvárba..  A citadella egyébként a legenda szerint Nimród király trónjának helye, 2 római oszloppal tarkítva.

Visszafelé még járkáltunk kicsit, (az utcagyerekek lekoptak a belépővel együtt) de a srác még mindig velünk. Nem lehetett lerázni, a lányok bevetették magukat a helyi bazaar-ba, így sikeresen megmentettük őket a gyerektől.. mikor 2 óra múlva, mondtuk neki, hogy kösz, mennénk, teljesen megsértődött és majdnem sírt..pff.  hihetetlen.. (ilyen eset majdnem minden városban min. 2x történt, és szinte biztos, hogy Lisa kék szemeire és/vagy Inga szőke hajára mentek).

Nagy megkönnyebbülésünkben, és hogy nem kell a lányokat se hallgatni, beültünk a „játékteremnek” kialakított caravanserayba tavlazni és teázni. A tavla (v. tabla) a begamon. Utána haza, másnap reggelre megvan a terv, utazás megint. 

képek a helyükön.

köv. részben:
Túra Harranba dolmussal, természetesen nem a szervezéssel. Romok, jófej idegenvezető srác, végtelen gyapotmezők.