Szóval Ali a taxis, akit Sali ajánlott, nem jelent meg reggel, de 1,5óra várakozás után egy török ember odajött hozzánk, egy cetlivel a kezében, amire a hostelünk címe volt felírva... kiderült, hogy ő Khali, Ali apja, ő fog minket elvinni..ahogy Ali mondta a telefonban: nagyon jól vezet és ismeri az utat, mindenben segíteni fog.... beszálltunk az 1000éves kocsijába. Ez lesz a legjobb nap:)

Az első gond akkor adódott, mikor egy hatalmas Adiyaman tábla mellett haladtunk el.. mi tudtuk, hogy abba az irányba kell menni, de a csávó valamiért az ellenkező irányba felhajtott a közeli autósztrádára... 25m után valamiért rájött, hogy baj van, és... most figyeljen mindenki: VISSZAFORDULTUNK AZ AUTÓPÁLYÁN ÉS LEHAJTOTTUNK A FELHAJTÓN, VISSZA A FŐÚTRA!!!   ah. Szerencsére nem járt a környéken senki, de ez volt ez első eset, amikor majdnem meghaltunk.. jó kezdés, gondoltuk..de meglepően nyugodtan kezeltük... hisz tudtuk, hogy nagyon jól vezet, és ismeri az utat...

 Érdekes módon minden táblánál és kereszteződésnél nagyon lelassítottunk, és Khali jobbra-balra kezdett nézelődni..mintha a terepviszonyok, hegyek és a nap állásából próbálna tájékozódni egy 3m-es irányjelző tábla helyett...  ekkor jöttünk rá, hogy nem tud olvasni... (zárójelben jegyzem meg, hogy az út elég hosszú a hegyre, de össz. 2x kell jobbra fordulni, visszafelé meg balra az egyenes úton).

 Először az Atatürk-gáthoz mentünk, mert útba esik és a szervezett túrák is ellátogatnak ide. Egy hatalmas gát az Eufráteszen... a gát mögött egy hatalmas tó keletkezett, és elárasztotta az egész mögötte lévő területet..ezzel megduplázva az öntözhető termőterületet a régióban... izgi..

 Tovább, indultunk a hegy felé, de előtte el akartunk látogatni a gát mögötti tó strandolható részéhez, de ezt nem igazán sikerült megértetnünk Khalival, sőt.. mikor felhívtuk Szalit, hogy segítsen elmagyarázni, Khali teljesen kikelt magából és ordibált a telefonba, hogy csak plusz pénzért vállalja... jó. menjünk a hegy felé...  

Természetesen kb. az : ITT KANYARODJ JOBBRA,ERRE VAN A HEGY tábla előtt kérdezett meg egy járókelőt, hogy merre kell menni.. és igen meg volt lepődve, hogy még 50km... lehet, mégsem ismeri annyira az utat?

Elindultunk fel a hegyre a korlát nélküli szerpentineken... sok idő után egy sorompónál fizettünk keveset és befizettük Khali jegyét is, mert éreztük, hogy végül csak célba érünk... korai volt az öröm.. az út meredekségével csökkent a sebességünk gyök 2-re.. végül kifaroltunk, és megálltunk.. elforrt a hűtővíz... valamiért csak 10perc elteltével jöttünk rá, hogy ha kiszáll pár ember, talán el is tudunk indulni... végül feljutottunk...

Ettünk, adtunk egy nagy szendvicset Khalinak (fél kiló kenyérből) és megmondtuk, hogy kb. 7 körül jövünk, 5 óra múlva, mert a naplemente elég látványos itt. Kicsit morgott, de leszartuk.. fel a hegyre.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek...  szerencsére jó időben érkeztünk, szikrázó napsütés és nulla turista. (hiszen minden iroda napnyugta és napkelte túrákat szervez... mert úgy exkluzívabb). 5 felé hatalmas felhők közeledtek, és nagyon lehűlt az idő...végül is 2000 m-fölött voltunk... úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ma elmarad a napnyugta, és elindultunk vissza a kocsihoz... (közben Khali is felmászott a hegyre egy darabon..szal egy szava sem lehet.. kaja-jegy-hegy).

Nagyon jól tettük, hogy visszamentünk a kocsihoz, mert sötétedett, és csepegni kezdett kicsit az eső… és ugye lejtő meg szerpentin meg korlát sincs meg ugye igen jól képzett Khali a hegyre fel-le vezetésben...  nem csoda, hogy 20perc elteltével leégette a fékeket...még jó, hogy pont egy kis falu közepén voltunk... és egy kis patak is volt az út mellett, mert így végtelen hideg vízzel lehűthettük a fékeket... (ja és amíg lefelé mentünk, 80-nal jöttek szembe a dolmusok, vitték föl a több 100 turistát napnyugtát nézni a felhős esős hidegbe, jó pénzért... 5 kőfej a nyugati teraszon, előtte 400 fázó keletnémet turista és mindegyik wow-wow-ozik.. biztos nem vetnek árnyékot a fejekre, megéri.) Kicsit megpihentünk az aktuális kurd barátainknál a faluban, ittunk egy teát majd indulás tovább.Elkezdett zuhogni az eső, és besötétedett teljesen... Ekkor, nem tudom ki nem várta még közülünk, de elromlott a vezetőoldali ablaktörlő... teljesen.. de azért mentünk 80-nal a szakadó esőben, fékek nélkül, vakon.

Elállt.

Én ültem elől, és szerintem jobban elfáradtam, mint Khali a vezetésben... egyébként is szoktam figyelni az utat/tükröket stb. ha elől ülök..de most 3x jobban koncentráltam...

jól is tettem, mert az össz. 2-ből az egyik elágazásnál elfelejtett a mester balra fordulni... szerintem szemrebbenés nélkül áthajtott volna Irakba reggelre...

Mi csak röhögtünk.. néhány durvább (emelkedőn felfelé való) előzésnél kisebb sikolyok jöttek hátulról, de összességében lazán vette mindenki... minden hibánál levontunk a 200 lírás díjból egy kisebb összeget... fejben.

Valahogy túléltük, és kiszálltunk Sanliurfa belvárosában...
Khalinak adtunk 140 lírát, de úgy fel volt háborodva, hogy ordibálni kezdett a város közepén... nem fogta fel, hogy nem egészen erről volt szó.. szerencsére az utcán sétálók körénk gyűltek, és velünk voltak.. :) kisebb ordibálás volt, de mi nyertünk és elsiettünk... JEEE.

Kicsit paráztunk este, hogy fegyveresek majd megkeresnek és kinyírnak 60 líráért.. de nem történt semmi.. és fejenként 28 lírából megvoltunk.. a 90helyett... + kalandot is kaptunk.

Ez volt a haláltúra, remélem semmit nem hagytam ki, de Sali, Ali és Khali története azóta téma... legenda :)

képeken sok a kőfej, de megéri végignézni..
http://picasaweb.google.hu/gase12

A következő, és egyben utolsó túrás részben:

Gaziantep, Adana, vonat haza.