Bergamába (Pergamon) utaztunk; Hatvan 4.éves építész + kb. 10 tanár, a „restoration and conservation” – tárgy keretében. 11 óra busszal, de az előzőekhez képest ez semmi, simán aludtam… reggelre megérkeztünk, és azonnal kezdetét vette a munka.

5 csoportba osztottak minket, és elindultunk felfedezni az ottomán városrészt. A 60 diák (1 évfolyam) 80%-a lány, és minden tanár is nő volt… a fiúk: 8 török, 1 szír, 1 pakisztáni, 3 albán + Bastian+én az Erasmussal… Nem akarok senkit megsérteni, de csak a sok lánynak tudom betudni, hogy 3 percenként megálltunk egy egyenes úton, hogy mindenki megtalálta-e a térképen, hogy épp hol vagyunk. Mondjuk Bastiannal jót szórakoztunk, de azért negyedévesen ez kicsit durva… főleg hogy,– ezt egy későbbi posztban akartam leírni, de idevág- itt 4. év után végeznek, megkapják a basic diplomájukat és aláírhatnak! Majd pár képen látszik, sok kiscsaj és jövőre már akár toronyházat tervezhetnek.. na mind1, ki tudja… a társaság egyébként jó volt.

Az én csoportom kapott egy utcát, amit elemeztünk meg felmértünk, aztán a kül. emlékekhez is ellátogattunk.. nem volt nehéz, csak sok, 3 nap munka, felmérés lézer nélkül.. de ugye a rutin..meg az évek; így hamar kész lettem, és még a tanárnak is tetszettek a rajzaim…

Aki kitalálja, hogy ezen a képen mit csinálok, az kap egy túrórudit:

A tantárgy, ahogy régebben írtam már, éptöri+műemlékvédelem+várostervezés egyben. A feladat folytatása, egy utópia megalkotása, amiben az elemzett problémákra válaszokat találunk… meg megőrizzük az értékeket blabla… lásd város 3-4;
Szerencsém volt, mert jó csoportban voltam, a tanár áll. a legrendesebb, nem nagyon hajcsároskodott és a helyiek is folyamatosan láttak el minket kajával, teával, gyümölccsel… (ja igen, első nap fáról szedtünk gránátalmát! És meleg volt végig!).

Az akropoliszt 3. nap látogattuk meg, képek a helyükön.

A 4. nap a terv szerint hazaút lett volna, de nekem egy másik kurzus keretében át kellett mennem Isztambulba, egy pályázat tervezési helyszíneinek lecsekkolására A jegyet megvettem, és 8 óra alatt át is értem, jó volt ismét a buszon tölteni az éjjelt… hajnali 5re meg is érkeztem; volt egy kézzel skiccelt „térképem”, hogy hol lesz a találkozó és egy időpontom: 10:30.
Ez így leírva elég reménytelennek tűnik, de meglepő módon, hipp-hopp eljutottam a város ezen részére… felmértem a terepet, körbekérdezősködtem, majd elindultam egy sétára a nagy bazár és pár hatalmas dzsámi irányába, így hajnali 6kor, vasárnap…
Az egész városrészen szerintem én voltam ébren egyedül, kihalt utcák, nulla ember, csak macskák meg szemét mindenhol… (ez a terület teljesen kp-i). érdekes volt.

10:30-ig vettem még vizet, meg lealkudtam 1 db almát a felére. A csoporttal – 2tanár, 3 lány+én + pár építészhallgató, akik ott dolgoznak épp / már végeztek (lányok persze) sokat hajókáztunk az Aranyszarv-öböl egyik feléről a másikra, ettünk az egyik kortárs múzeum mellett (egyik terv. helyszín), megnéztük az aktuális kiállításokat (nekem tetszettek, majd aki jön, annak megmutatom).
A területen egyébként a város első erőműve van. Na és ki tervezte 1900-as évek elején? A Ganz művek, ezért is éreztem magam kicsit a millenárison… még az egyik múzeum is a csodák palotája volt… csak menőbb kiadásban és ingyen.

5körül, hót fáradtan visszaértünk a kiindulási pontunkhoz. Ekkor többen elbúcsúztak, a tanárok leléptek, így ottmaradtam pár lánnyal. Ekkor esett le nekik, hogy nekem még nincs meg a jegyem vissza Ankarába, és elkezdtek pánikolni… helyettem is.. pár b-terv után sikerült az egyikük ismerősével beszélni, aki neten talált nekem egy vonatjegyet. jee.

Újra szétváltunk, többen busszal haza, de nekem még volt időm 11:30-ig, szóval az egyik itt élő lány megmutatott pár dolgot a városban, megnéztem a Hagia Sophiat sötétben, majd találkoztunk azzal a barátnőjével, aki a jegyet vette nekem.. vízipipáztunk, meg teáztunk, majd elkísértek majdnem a vonatig.. alvás a vonaton.

Egyedül szerintem még mindig ott lennék… szóval szerencsém volt, meg rendesek voltak (írtam már negatív tapasztalatot?)

Szóval most itthon, munka, be kell hoznom a lemaradást, amit Bergamával vesztettem el, az egyik török röpdogám is 2es alá-alá lett átszámítva :D … még jó, hogy most van 3 napom dolgozni, mert utána megyek vissza Isztambulba találkozni a blog leghűségesebb olvasóival...

mit csinálok a képen? vélemény? hello.

u.i. A Csillinek mindenki gratuláljon sürgősen! Aki nem tudja miért, az csak a kezeit figyelje.