Amasra-Safranbolu túrán voltunk a hétvégén, a fekete-tenger partvidékén. Fürdés,kaja,város,rom,busz,város,busz,kaja,busz,haza. A túra azzal indult reggel 7kor, hogy a „partibuszra” kerültem... egy élmény volt. Nem lettem frissebb mire odaértünk a tengerhez, Amasra-ba.

Igazából azért hívják feketének, mert szerintük nagyon sötét kék, meg néha szürke... hmm. Mindenesetre fürödtünk benne, elég jó volt, de sokan sírtak, hogy hideg... sztem meleg volt.

Vacsora: hal. Szerencsére egy olyan asztalnál jutott nekem hely, ahol vagy mindenki utálta a halat, vagy vega volt (durva, mert kb az összes californiai amerikai vegetáriánus...!?), úgyhogy kb 4en magyarok, akik ott ültünk, ettünk meg 2 nagy tál halat..jee

Egy part menti hotelben szálltunk meg. Kaptunk jó kis international reggelit, azzal a különbséggel, hogy a lekvár nem olyan massza szerű tömb volt, hanem gyümölcsdarabos, igazi... +1csillag.

Szombat este volt egy „party” is... de azt a büntető zenét amit egy helyi arc egy laptopról nyomott nem kívánom senkinek... végül a parton kötöttünk ki, de az örömünk csak 3,5 percig tartott, mert a helyiek elég gyorsan lereagálták a történteket, és hívták a rendőröket... végül senkit nem lőttek le, még Wouter-t a holland gyereket se, aki meztelenül rohangált a vízben...

Vasárnap újra buszozás. Safranbolu. Ez a kisváros egy turistalátványosság, kis szűk utcák, mindenhol üzletek és nagyon híres édességek... volt egy bolt (egyik fotón), ami faltól falig csak ezekkel a cukros-zselés-csokis borzadmányokkal volt telerakva.... kb. minden fajtából 10dobozt kinyitottak, hogy mindenki megkóstolhassa őket, mielőtt megveszi.... a legrosszabb-legfurább egy olyan édesség, amit szezámmag és szotyi földről összelapátolt maradékából darálnak le, kevernek cukorral meg kitudja mivel, és kis tömbökbe sajtolják... állítólag Erdélyben is lehet már ilyet szerezni..a nevét elfelejtettem...de ízre meg állagra kb. mint a fűrészporos porcukor..... korpával keverve...

ebben a városban is ettünk, nem mást mint pitát, a kis szögletes pizzát... Amasrában, a tengerparton is azt kaptunk... nem akartam megjegyzéseket tenni (más tett), de kezdem azt hinni, hogy más kajájuk vagy nincs, vagy nem merik megmutatni.... mindenesetre a pita-haltál-sör-lekvár-szarédesség-pita körtől kezdett egy ismerős érzés magával ragadni..olyasmi, mint ami a kababnál volt...

Ennek örömére gyorsan elhagytuk ezt a várost is, hogy lerobbanhassunk a török puszta közepén... érdekes módon itt is itt volt a rendőrség 3,5 perc alatt, ez biztos vmi ázsiai standard... de most segítettek, szerencsére közel volt a köv. település, ezért együtt eltoltuk a buszt ezen a 6 km-en...... najó nem; de mivel 2 busszal voltunk az egyik, miután lerakta a többieket, visszajött értünk..

Kis utcák, düledező házak, lenyugvó nap, 20lakos... sokat nem tudok erről mondani, elég jó volt, megnéztük a mosodájukat is, ami egy nagy kerek kő volt régen. Volt egy ember is aki beszélt a helyi látványosságokról, a végén pedig megvendégelt mindenkit a hoteljének udvarán egy jó helyi teára, tüzet is rakott, úgy főzte...

A képeket ezentúl nem fogom nagyon ide belinkelgetni, mert borzasztó lassú, meg körülményes. Helyette egy Picasa-albumba töltöm fel őket ezentúl (UPDATE: A link megtalálható jobboldalt a linkek címszónál)
(ott egyhelyen megtalálható lesz minden bloghoz vonatkozó képgyűjtemény, ha érdekel vkit.)

ennyi mára. A következő post tartalmából:

tárgyregisztráció, kiköltözés a szobámból és kurdokkal együtt lakás :D, no meg lakás keresés a környéken...